Giulia Crețulescu (sz. 1994) a dizájn tanulmányozására összpontosít az ergonómia szemszögéből, amely a tárgyat az emberi testtel közvetlen kapcsolatban mutatja be, a képességei kiterjesztéseként, és azt, hogy miként viszonyulunk a művészi objektumhoz a funkcionális, mindennapi tárgyakkal szemben. Az ergonómiát olyan tudományágnak tekintik, ami egy olyan tárgy megértésén és létrehozásán dolgozik, amely képes láthatatlan entitássá válni, amelynek funkciói az emberek és cselekedeteik közötti közvetítő szerepet veszik át. A láthatatlan tárgy azonos lesz a funkcióival, és az a könnyedség, amellyel a tervezés megbízhatóságát úgymond bevonjuk, belemerít bennünket annak működésébe, megteremtve az ember és a gép összeolvadását. A design funkcionalitásának imperatívusza minket, mint felhasználókat, azoknak a hatalma alá helyez, akik a tárgyakat készítik vagy kivitelezik. A műtárgy nem funkcionális entitásként, néma tárgyként jelentkezik, amely nem igényel különösebb megközelítést, az emberi tudat megszólíthatósága a létezésének módja. A kommunikatív aktusba való belemerülése nem azonnali cselekvésen keresztül történik, mint a funkcionalitás esetében, hanem a néző referencia-kontextusának közvetlen megszólításán keresztül, ami az első ismert mesterséges kommunikatív tárggyá teszi.

Az On Botanical Structures and Cosmic Bodies című sorozat egy vázlatfüzet részeként indult. A művész a növény- és állatvilágban fellelhető organikus formákat ötvözte a kalligráfia strukturált és folyékony vonalaival. Ez a kombináció személyes művészi nyelvvé vált. Ezt használta a szobraiban és installációiban gyakran megjelenő mechanikus elemek fordításaként. Giulia Crețulescu munkái behatolnak a néző érzékelésébe, arra kényszerítve őt, hogy a mindennapi életből ismert információk alapján azonosítsa a tárgyakat. Giulia munkáiban központi szerepet játszanak a dizájnfunkciók, amelyek egy tárgy megszokott mintáját használják fel, megváltoztatva annak ismertségét, és nem-tárgyakká alakítva azt.

(Gia Țidorescu)