Rasovszky Lea (sz. 1986) Bukarestben él és alkot. 2008-ban diplomázott a Bukaresti Művészeti Egyetem fotó-videó szakán, majd 2010-ben a bukaresti Művészeti Egyetem mesterképzésén. 2018-ban kezdte meg doktori tanulmányait a Bukaresti Művészeti Egyetem Művészettörténeti és Elméleti Tanszékén.

Projektjei a mai társadalom gondolkodásának és értékrendjének kliséit problematizálják, amelyekkel szemben állandóan kritikus. Mindent egy ironikus és közvetlen rajzstíluson keresztül szűr, amelyet gyakran kombinál immerszív installációkkal, amelyek a nézőt is bevonják a kontextus kiteljesedésébe.

2016 óta társalapítója a Maatka Phi Egyesületnek, amely társadalmi, oktatási és kulturális akciókban való részvételre, valamint általában a kultúra és a művészetek népszerűsítésére törekszik, különös tekintettel a kortárs művészetre. A Matka célja, hogy a számtalan hátrányos helyzetű közösség sanyarú helyzete iránti empátiát összekapcsolja a kulturális - kreatív szektor energiájával, amely folyamatosan bővül, materializálódik és megerősödik.

2020 tavaszán társalapítója volt a jelenleg Atelierele Malmaison néven működő struktúrának, egy olyan kezdeményezésnek, amely a művészeti közösség támogatására összpontosít azáltal, hogy a helyi művészeti közösség számára hozzáférhetővé teszi a produkciós és kiállítási tereket, valamint találkozó- és találkozási teret teremt a különböző kreatív szervezetek számára. 2023-ban az 1. emelet néhány lakója megalakította az L1 művészeti csoportot, amely különböző formákban működik, valamint művészeti és társadalmi projekteket valósít meg.

"Ahhoz, hogy jobban megértsük érzelmeinket, néha szükség van egy jó kis sírásra. Fontos azonban, hogy ezt együtt tegyük. Ha visszavonulunk a szobáinkba, feltesszük a saját melankolikus zenénket, és soha nem beszéljük meg az érzéseinket, az nem lesz hatékony. Engedjük meg magunknak, hogy valódiak legyünk, és megmutassuk a kellemetlen oldalunkat. A Crier egy fejlődő mű, akárcsak az emberek; arra hivatott, hogy fejlődjön és megváltoztassa a felfogást. Minden megkülönböztet minket egymástól, még a könnyeink színe is". (Forrás: learasovszky.fun)

(Gia Țidorescu)